Ma hajnal négykor Zsuzsi szapora légzéshangjára ébredtem. Azonnal tudtam, hogy valami nincs rendben. Tetőtől talpig megfeszülve, csuromvizesen izzadva feküdt – egyértelmű volt, hogy komoly fájdalom gyötri.
Ami nem öl, az keményít... De tényleg?
💔 Zsuzsi szíve még mindig beszél – de vajon mindenki hallja?
Zsuzsi története különleges. Egy olyan asszonyé, aki érzi, ha hozzá szólunk. Aki felismeri a szeretetet az érintéseinkben, a mosolyainkban, a körülötte lévő világ apró rezdüléseiben. Ő nem csak jelen van, hanem él. Érez. Szeret. És mégis, van egy fájdalom, amit nap mint nap látunk benne: azoknak a hiánya, akiknek a legközelebb kellene állniuk hozzá.
A család, amely életet adott neki, ma már távol van. Távol az érintésektől, a szavaktól, attól a szeretettől, amelyre Zsuzsi minden egyes nap vágyik. Talán nem értik, talán nem látják azt, amit mi látunk: hogy Zsuzsi itt van. Érzékel. Ért. Válaszol. Talán úgy gondolják, a jelenlétük nem számít – de mi tudjuk, hogy minden érintés, minden szó, minden pillanat jelentőséggel bír számára.
Nehéz szívvel nézünk szembe ezzel a távolsággal. Nem azért, mert ítélkezünk, hanem mert Zsuzsi megérdemelné, hogy mindenki számára fontos legyen. Megérdemelné, hogy azok is ott legyenek mellette, akiknek a szeretete számára az élet része volt. Mert Zsuzsi maga a szeretet.
Mi itt vagyunk érte. Mindig itt leszünk. És reméljük, hogy egyszer azok is meglátják az ő értékét, akik eddig nem vették észre. Mert Zsuzsi jelenléte több annál, mint amit a szemünk láthat. Ő egy olyan lélek, aki a szeretetből él – és mi ezért küzdünk érte, minden egyes nap. 🙏❤️
Ma Zsuzsi támogatott a munkában! 💙
Közel hat órán át hagyott dolgozni, ami hatalmas segítség volt. De ami még nagyobb meglepetés: elkezdett enni! 🍫✨ Ez nála ritkaság, főleg, hogy sosem volt igazán csokis… de úgy tűnik, most mégis szereti!
Apró dolgok, de nekünk hatalmas jelentőségük van. 💪💙
#KisLépésekNagyÖrömök #ErőnkVan #MindennapiCsodák
Ezt a történetet egy olyan jó embernek köszönhettem, aki maga is nagy 'harcos', egy igazán jó ember, egy jó és érzékeny lélek. Tisztelem és fejet hajtok előtte! Volt olyan bátor, hogy kilépett a hazugságok hálójából, ezzel a lépéssel mai napig támogat! Ezt úgy hívjuk barát…
A legtöbben a látszólagos nehézségeken át látják az életet – a pillanatok, a boldog mosolyok, az eredmények. De mi történik akkor, amikor a háttérben egy életen át tartó harc zajlik, amiről nem beszélünk? Amikor egy szeretett személy élete úgy változik, hogy minden egyes nap új kihívásokat hoz, miközben az ember próbálja megtartani az énjét, terveit?
Én és Zsuzsi élete teljesen más irányba ment, amikor egy váratlan tragédia mindent megváltoztatott. Az, amit most csinálok, nem valami hőstett, hanem egyszerűen túlélés. Mert mikor az ember mindent beáldozott – a személyes álmait, a saját életét – egy másikért, nem gondolkodik azon, hogy hős-e. Csak megy. Küzd. Mert valakinek meg kell tennie. És ha nem te, akkor ki? Ha tudsz szeretni úgy igazán, ez ösztönös…
De ez a küzdelem nem könnyű. És nem csak fizikailag fárasztó, hanem lelkileg is. Mert miközben próbálod megőrizni az eszményt, hogy "ez a legjobb dolog, amit tehetsz", közben megfulladsz a kétségekben, hogy tényleg elég vagy-e, hogy elbírod-e még egy ideig, hogy valaha visszatérhetsz-e abba az életbe, amit egyszer ismertél. Lehet, hogy te vagy az, aki mindent visz, de közben nem találod a saját helyed többé.
Az alapítvány másik célja inkább az, hogy megossza a tapasztalatainkat és erőt adjon mindazoknak, akik hasonló küzdelmet vívnak. A célunk nem a csodák ígérete, hanem az, hogy őszintén beszéljünk a küzdelmekről, a fájdalomról és a fáradtságról, amit átélünk.
Mi is csak emberek vagyunk, akik minden nap próbálják túlélni ezt az egészet, és tudjuk, hogy sokszor nem könnyű. De ha a tapasztalatainkkal, a történetünkkel egy kicsit is segíthetünk abban, hogy valaki ne érezze magát annyira egyedül, akkor már megérte. Az alapítványunk nem csodálatos történeteket akar elmondani, hanem azt, hogy a harc nem látszik kívülről, de aki ebben élt, vagy éppen él, az pontosan tudja, hogy a legfontosabb dolog nem a győzelem.
Minden nap, amit túlélünk, az a mi történetünk, és talán ha mások is osztozhatnak ezen a történeten, akkor adhatunk egy kis erőt. Mert bármi is történjen, mindig lesz egy holnap. Egy új nap, új lehetőségek, új remények.
És miközben az alapítvány munkáját végzem, próbálok segíteni másoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint mi. De ez nem könnyű. Az alapítvány nem csak egy papírdarab, nem csak adományok és támogató szavak. Mögötte emberek állnak, akik pontosan tudják, milyen érzés elveszíteni mindent, amit valaha fontosnak tartottak. Akik küzdenek, akik nincsenek felkészülve arra, amit az élet hoz. Akik próbálják elfogadni, hogy egy másik ember életét kell menteniük, miközben a sajátjuk egyre inkább darabokra hullik.
De mi nem adjuk fel. Mert mi más maradna? Mi mást tehetnénk? Ha te is olyan helyzetben vagy, hogy elvesztetted a régi életed, a régi önmagad, akkor tudod, hogy miről beszélek. És ha úgy érzed, hogy már nem bírod tovább, ha úgy érzed, hogy ez az út sosem ér véget, tudd, hogy nem vagy egyedül. Az alapítványunk egy hely, ahol megértheted, hogy nem kell tökéletesnek lenned, hogy elmondhasd, ha fáradt vagy. Nem kell szépíteni, nem kell csodálni, csak megélni, amit éppen érzel. És egy nap, talán nem most, de egyszer elérkezik az idő, amikor a küzdelem kifizetődhet. Talán akkor sem, amikor már nem hiszel benne, de valami új és értékes fogsz találni a romok között.
Az élet nem egy egyszerű történet. És nem mindig a legszebb fejezeteket írjuk. De minden nap, amit túlélünk, az a mi történetünk. Ha másoknak is segíthetünk azzal, hogy megosztjuk, hogyan élünk, talán adhatunk egy kis erőt, hogy ne adják fel. Mert bármi is történjen, mindig lesz egy holnap. Egy új nap, új lehetőségek, új remények.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van valakire, aki meghallgat, aki átélt hasonló dolgokat, akkor itt vagyunk. Mert nem vagy egyedül ebben a küzdelemben.