Haza vigyem, vagy sem...

Haza vigyem, vagy sem?

Itt most főként a saját esetünkből ki indulva szeretném megmutatni ennek a komoly eldöntendő kérdésnek az első lépéseit. Szeretném leszögezni, hogy van olyan élethelyzet, amikor ez nem kérdés. Nincs mindenki abban a lehetőségben, hogy ezen mérlegeljen (munka, család, megélhetés), attól, mert nem tudja vállalni az otthonápolást, még nem kell pálcát törni senki felett, legyen az akár korlátolt lehetőség, vagy személyes korlátozottság. Óriási felelőségen túl ez egy nagyom kemény életforma, könnyen meg lehet törni ennek a súlya alatt.

Én egyszer megkaptam azt a kérdést, hogy nyilván tudtam mit vállaltam…. őszintén: dehogy tudtam! 44 évesen hol van az az élettapasztalat, hogy ilyet tudjon az ember. Annyit tudtam, hogy abból a pokolból, amit a kórházban élt meg nap, mint nap, meg kell mentenem a feleségemet, bármi áron.

Engem ez motivált!

Nem tudtam, mit vállalok, nem tudtam, hogyan kezdjem el, nem tudtam képes leszek-e méltón gondját viselni.

Soha azelőtt semmilyen egészségügyi rálátásom, készségem nem volt, nemhogy ébrenléti kómában lévő feleségemről gondoskodjak otthoni körülmények között.

Természetesen szociális intézmények tekintetében futottam egy kört, mégis hátha… Elkeserítő volt, még a fizetős helyeknél is vesz az ember négy falat és csókolom.

Nálam a kérdés egyértelmű volt Zsuzsi haza jön és pont.

Kórházban a nővérek egy része támogatott ebben és indult a gyorstalpaló, egy halom testidegen eljárás és eszköz… hidd el az ember agya hamar át tud kattanni, csak tanulni és tanulni akarsz.

Az otthonunkat is át kellett alakítani, a tágas halászóból egy félig otthonos kórházi kórteremmé. A francia ágy kuka, jött a bérelt betegágy, meg a vendég fotelágy, a másik szobából. Beteg monitor, oxigén koncentrátor, váladék leszívó, dekubitusz matrac, kötszerek, higiéniás termékek… sorolhatnám, amit a következő cikkben fogok is. Aminek a címe ha már otthon, mit és hogyan, honnan.

Köszönöm, hogy ezt végig olvastad!

ui: ez az első írás, aminek az elejétől itt volt a végéig Zsu, óriási figyelemmel kísérte végig, természetesen felolvasva a puplikálásig minden változatot.

Debrecen, 2024. 07. 22.