Hajnali ébresztő

Ma hajnal négykor Zsuzsi szapora légzéshangjára ébredtem. Azonnal tudtam, hogy valami nincs rendben. Tetőtől talpig megfeszülve, csuromvizesen izzadva feküdt – egyértelmű volt, hogy komoly fájdalom gyötri.

Ilyenkor indul a "vészüzemmód":
🔹 Oxigén koncentrátor bekapcsolva – nem csak a légzést segíti, hanem megnyugtató ritmikus hangja is van.
🔹 Fájdalomcsillapítás, pulzus- és vérnyomásmérés – az értékek az egekben, de SpO2 szerencsére jó.
🔹 Teljes ágyneműcsere, mert a fájdalommal járó izzadás mindent átitatott.
🔹 A betegemelő segítségével Zsuzsi kikerül az ágyból, én pedig mindent elkövetek, hogy kényelmesebb és szárazabb környezet várja vissza.

Közel öt óra. Lassan látom, hogy a fájdalma enyhül, a pulzusa és vérnyomása is normalizálódik. Hat óra nyolc perckor megszólal az ébresztő, de szundira nem volt szükség – a műszakom már rég elkezdődött.

Nem tudom pontosan, mi zajlik Zsuzsiban ilyen pillanatokban, vagy mi váltja ki ezeket az erős fájdalmakat. Egy dolgot viszont biztosan tudok: hideg fej és nyugalom a kulcs. Pánikra nincs idő. A legfontosabb, hogy a lehető legjobban és leggyorsabban segítsek neki.

Az ilyen helyzetekben tanultam meg igazán, hogy a nyugalom és a türelem mindennél fontosabb.

Ha te is találkozol hasonló helyzetekkel, ne feledd: nem vagy egyedül!